Pajzán énekek
Vásári komédia

2002. augusztus 4. Balatonlelle: 100. előadás

Ropogós malacságok - ízlésesen tálalva. Garabonciások érkeznek lányok kíséretében, dallal tánccal, és fergeteges iramban megkezdődik a játék, a csúfolódás, megelevenednek a Paraszt dekameron szaftos történetei, felhangzanak a jól ismert XVI-XIX. századi diákdalok. Régi jó diákszokás szerint kalapozás zárja a mókát.

Mélyen tisztelt publikum,
Nos, itt vagyunk hát együtt!
Mindken készen áll tehát,
Hogy játékunkat kezdjük.
Köszönt vándortársulatunk,
Itt ütöttünk mostan tanyát,
Okulásul előadunk
Egy vásári komédiát!

Szemérmes vagy, könnyen pirulsz,
Mamád tilt még egyre?
Állj fel most és menekülj el,
Kár volt adni jegyre!
Disznólkodni nem fogunk,
De malacságunk pajzán,
Reméljük, majd kacaj fakad
Mindnyájatok ajkán.

Témánk mai, s egyben ősi,
Egy mondattal eléd tárom:
Férfi nőt s nő férfit kíván,
Éjjel-nappal, télen nyáron.
Színhelyünk egy kocsma legyen,
Itt hangzanak majd a nóták,
S a víg diákok játékában
Csúfolók és anekdoták.
Láthatsz itt majd ravasz bírót,
Tüzes asszonyt, kéjenc papot,
Úrinőt, kit minden férfi,
Ha akarta, rég megkapott.
Komédiánk arról szól,
Hogy nem vagy szent, csak ember:
Igaz ez, mit hazug, gyáva
Bevallani nem mer.

És ha tetszett, amit láttál,
S játékunk sikert arat,
Arra kér egy jóravaló,
De nincstelen diákcsapat:
Köpenyünk ha eléd tartjuk
Az előadás végén,
Dobd be azt, mi most még lapul
Zsebed, bukszád mélyén.
Ne fukarkodj! Bankódat mi
Nem költjük se borra, májra,
Arra csak, hogy műsorunkat
Elvihessük minden tájra.

Tovább a szót nem fecsérlem,
Prológomnak véget vetek!
Szóljon a dal, jön a lényeg:
A Pajzán énekek!

Képek a 2001. július 29-én, Kapolcson, a Művészetek Völgyében tarott előadásról

Ne féljen, majd eltartja a Fennvaló!	Bárcsak ez az éjszaka Szent György-napig tartana!