Aucasin és Nicolete
Ófrancia széphistória

Rendezte: Varsányi Anikó
Zene: Schmidt Ferenc
Koreográfus:Rácz Gabriella

Aucasin, Garin grófnak, Biaucaire urának fia beleszeret a Carthágóból elrabolt királylányba, Nicolete-be. A két gyermek minden tiltás ellenére, szökve és vándorolva, egymásra találva, majd újra elszakítva, végül egymásé lesz.

A műfajról és a darabról

(forrás: http://www.hmg.hu)

CHANTEFABLE: középkori francia epikus műfaj, prózai, verses és énekelt részek váltakoznak benne, szerelmi történetet ad elő könnyed, fordulatos, helyenként ironikus formában.

A műfaj legkiemelkedőbb alkotása a 12. században keletkezett Aucasin és Nicolete, mely egy mesebeli grófról szól aki a szerelem kedvéért mindenről lemond, ami a középkori embernek fontos, még a vitézi becsületről és a mennyországról is. A Paradicsomba úgyis csak az öreg papok és nyomorék koldusok mennek, mondja Aucasin, míg a pokolban ott lesznek a bölcs mesterek, a deli lovagok és a szép hölgyek, akiknek férjükön kívül két-három barátjuk volt - és természetesen ott lesz Nicolete.

Részlet a műből

1. Aucasin-ről és Nicolete-ről szólok:
Hallga, mondok szép regét,
örömét és bánatét,
két szép kicsi gyerekét,
Aucasin s Nicoletét;
a fiú gyász életét,
nagy próbái seregét
fényes arcú híveért.
Szép ének lesz, csodaszép,
illő, míves, szőtt beszéd;
bárki istenadta nép,
ha ki útján sírva lép,
vagy kit kórság nyögni tép,
csak figyelje e regét,
s újra víg lesz, újra ép,
oly szép ének ez.
2. Most szót mondok, mese-szót és rege-szót:
arról, hogy Valence grófja, Bougars nevezetű, háborút kezdett Biucaire grófjával, Garinnel, oly fölöttébb nagy és halálos háborút, hogy nem virradott nap, melyen a város kapuit, falait és sorompóit meg ne támadta volna száz lovagjával és tízezer lovas és gyalogos egyéb vitézével, égetvén a gróf földeit, dúlván országát s öldökölvén népét. Biaucaire grófja, Garin, öreg s törődött ember volt, ideje eljárván. Örököse, fiú avagy leány, nem élt több, egyetlen zsenge úrfin kívül. Ez pedig olyan volt, amint néktek elmondandom. A gyermek Aucasin nevet nyert: szép, nemes, nyúlánk termetű fiú volt: formás lábszárú és lábú, deli testű és karú. Szőke haja finoman göndörödött, szemei ragyogtak és nevettek, orcája kedvesen fénylett, orra igen helyes kiállású volt, erényei pedig oly nagyon bővelkedők, hogy benne semmi rosszaság nem találtatott, csak csupa jó. Azonban a szerelem, mely mindeneket legyőz, oly erős úrrá lőn rajta, hogy emiatt lovaggá sem akart lenni, sem fegyvert fogni, sem tornákra elmenni, sem más hozzája illő dolgokat cselekedni...
(Tóth Árpád fordítása)

Képek a 2003. május 7-én, Zsámbékon, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tarott előadásról

(forrás: http://www.avkf.hu/foto/foisknap2003/13-as.htm)

Most szót mondok, mese-szót és rege-szót. Fiam, imhol fogj fegyvert, s pattanj paripára, országodat oltalmazni, seregidet vezérelni.
Isten ne adja meg semmi könyörgésem, hahogy előbb lovag lennék, s lóra szállván harcba mennék, holott is lovagokat győznék meg, avagy azok engem, míg édes felemet, Nicoletet, kit én fölöttébb szeretek, nékem páromul nem adod. A ló azonban, érezvén a sarkantyút, a harci kavarodásba ragadta, egyenesen az ellenség közé. Azok pedig minden oldalról kezeiket nyújtogatták, hogy elfogják az úrfit.
Íme itt a te ellenséged, aki oly nagy háborút viselt ellened, s oly sok bajt zúdított rád. Húsz évig tarott ez a háborúság, és senkifia végét vetni nem tudta. Nicolete, mint hallottátok és megértettétek, fölöttébb szépen és csinosan rakta fel lugasát, kívül és belül virágokkal és lombokkal ékesítvén.
Szűlés görcse tép, gyermekágyban fekszem épp. Most ének következik.
A király és Aucasin odalovagoltak, ahol a királyné harcolt, s megpillantották a vackorral, tojással és friss sajttal vívott csatát. Az [a hajó], amelyiken Aucasin hányódott, sok bolyongás után Biaucaire vára alá ékezett, s mikor a lakosok előfutottak, hogy a hajót jussuk szerint megvámolják, Aucasint is megtalálták és ráismertek.
Aucasin hát visszatért, Biaucaire-be hazaért, s városát és nemzetét békén tartva, éldegélt. Drága szépségem, szólj, ki vagy hát? Ne félj így tőlem!
Vissza a főoldalra